Prólogus

A nevem Isabella Marie Swan. Közel 540 éves vagyok ám a testem egy 17 éves lányé. Hogy ez, hogy lehetséges hát úgy, hogy én nem vagyok ember. Persze nem én vagyok az egyetlen ilyen lény.

Vagyis mostmár igen ugyanis az én fajtámat kiírtották a vámpírok. Ugyanis vámpírok is léteznek. A vámpíroknak van egy úgynevezett királyi családja a Volturi. A Volturinak 3 vezetője van. Aro, Caius és Marcus és ők hozzák a törvényeket. Valójában csak egyetlen törvény van. Emberek elött nem fedhetik fel magukat. Vagyis ez a legfőbb törvényük. Persze mivel én nem vagyok ember ezért tudok a létezésükröl és azt is tudom, hogy hogyan is néznek ki. Az emberek is megtudnák különböztetni öket ha tudnák, hogy mit kell keresni de mivel nem tudják így arról sem tudnak, hogy léteznek vámpírok. Az én kinézetem is különbözik az emberekétöl akárcsak a vámpíroké. Engem is gyönyörünek látnak habár én magamat sosem tartottam különlegesnek csak átlagosnak még ha a szüleim szerint nem is vagyok az. De nem minden vámpír tud a mi létezésünkröl igy ők is csak szépnek látnak minet vagyis szebbnek mint az embereket. A vámpírok közül vannak olyanok akiknek van különleges képessége. Valójában ilyen vámpírok élnek Olaszországban Volterrában is. Nem minden vámpír él ott de a legtöbb igen. De persze ezek a vámpírok emberi vérrel táplálkoznak. Nagyon ritka ha nem azzal mint pl. állati vérrel de van ilyen. Nekik aranybarna a szemük a többieknek vörös. Az én fajtámnak is van különleges képessége de ott mindenkinek de csak néhányunkra nem hat a vámpírok képessége. Vagyis valójában csak rám nem hatnak de ha akarom akkor másra sem. De ha akarom akkor tudják rajtam használni a képességüket. És a mi fajtánknak is van vagyis volt uralkodócsaládja. Én is a királyi családból származok pontosabban én vagyok a hercegnő. Nos ennyi rólunk. Én maradtam az egyetlen ebből a fajból. Én most éppen költözöm Londonból Forksba. Mindkettő nagyon esős ami nekem kedvez. Mivel vasárnap van így hétfőn már megyek is iskolába. Már érdekel, hogy milyenek itt az emberek.