1.fejezet/2.rész

-Igen, igen, igen, szívesen megyek veled úgyis el akartam menni én is valamikor vásásrolni. Jaj olyan jó lesz. Suli után elmegyünk hozzád, hogy megnézzük milyen bútorok kellenek neked! Mondta Alice ujjongva. Én pedig örültem, hogy boldog habár nem tudom miért és azt sem tudom, hogy miért állok szóba velük elvégre ők is csak vámpírok de érzem, hogy ők mások és ezt a szemük is bizonyítja ugyanis az aranybarna de azért nem bízok bennük. Aztán Alicről átnéztem Edwardra aki engem nézett. Nem tudom miért de talán azzal próbálkozott, hogy olvasson a fejemben. De nem sikerül neki. Aztán a többieket néztem meg. Rosalie is engem méregetett Emmett valamit magyarázott Jaspernek de ő közben Alicet próbálta lenyugtatni. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.-Rosalie te is velünk jöhetsz, sőt örülnék neki te már ránézésből többet értesz a divathoz mint én. Mondtam neki mire kicsit furcsán nézett rám de aztán halványan elmosolyodott majd megszólalt.-Szívesen elmegyek veletek én is. De akkor a fiúk is jönnek ugyanis rengeteget fogunk vásárolni és kell valaki viszi a csomagokat! Mondta Rosalie szinte már nevetve de én nem bírtam ki mikor a fiúk ezt meghallották felnyögtek én pedig felnevettem ezen.
-Mond csak Isabella nincs kedved velünk enni? Kérdezte Rosalie amire mindegyikük elképedt én pedig nem értettem azt a reakciót de aztán megszólaltam.
-De szívesen eszem veletek de az Isabellát nem szeretem jobban szeretem a Bellát. De szerintem már mennünk kéne ha nem akarunk elkésni. Ezek után elindultunk befelé. Útközben levettem a dzsekimet és mindenki megbámult minket. De nem foglalkoztam vele csak mentem arra amerre Alice vezetett. Nem sokkal később el is érkeztünk az irodához. Én bementem addig a többiek kint megvártak. Odabent megkaptam a könyveimet és az órarendem és egy lapot amit alá kell íratnom a tanárokkal. Aztán elindultam kifelé és akkor hirtelen valami beötlött. Azt mondták a család nevük Cullen! Akkor lehet, hogy ő is itt van. Mikor kiértem a többiek elindultak én viszont nem mozdultam. Aztán ezt Alice vette észre.
-Bella mi a baj? Talán hiányzik valami? Én erre csak a fejemet ráztam aztán megkérdeztem.
-Mondjátok titeket örökbe fogadtak? Kérdeztem meg.
-Igen miért? Kérdezte Alice.
-És, hogy hívják azokat akik örökbe fogadtak titeket? Kérdeztem meg habár már sejtettem.
-A nevelőanyánk neve Esme Cullen a nevelőapánké pedig... Kezdte Edward mondani aki most először szólalt meg mióta bemutatkoztam de én félbeszakítottam.
-Az ő neve pedig Carlies Cullen igaz? Kérdeztem meg.
-Igen de te ezt honnan tudod? Kérdezte Jasper. Erre viszont nem tudtam mit mondani ezért kitaláltam valamit.
-Hát még a szüleimtől hallottam róla, hogy nagyon segítőkész, kedves és nagyon rendes. A szüleim ezt mondták és azóta is nagyon szeretném megismerni őt. Ugye megengeditek, hogy találkozzak vele? Már nagyon rég szeretném megismerni! Mondtam és nagyon reméltem, hogy ez lehetséges ugyanis tényleg beszélni szerettem volna vele azóta is.
-Persze, hogy találkozhatsz majd vele de nincs otthon mert a kórházban dolgozik Seattleben. Én erre nagyon meglepődtem, hogy egy vámpír orvos de aztán eszembe jutott, hogy Carlislenak mindig is nagy önuralma volt. De ha ez így van akkor mindenképp beszélnem kell vele.
-Értem és köszönöm. Csak tudjátok a szüleim sosem dícsértek túlzottan soha senkit de Carlisle ő más volt a szüleim szinte már úgy beszéltek róla mint egy hősről és ezért szeretném annyira megismerni. Mondtam szinte már álmodozva és nem is hazudtam ugyanis a szüleim valóban annak tartották Carlislet és tisztelték. De nem szabad vele majd úgy beszélnem, hogy más is ott legyen és meghallja de lehet, hogy ez nem fog menni a családját tekintve. De ezzel ráérek később is foglalkozni ugyanis most órára kell mennünk. Ezért aztán elindultam a Cullenek felé akik kicsit furcsán néztek rám de aztán ők is jöttek utánam majd Alice megszólalt.
-Bella mi lesz az első órád, mert talán egyikünkkel leszel bent? Kérdezte Alice én pedig megnéztem.
-Biólogia lesz a 25-ös teremben. Mondtam aztán egyikük válaszolt.
-Nekem is az lesz! Mondta Edward kedvesen.