1.fejezet:Újrakezdés?

Miután a gép leszállt Seattleban Port Angeles felé vettük az irányt ami után következik Forks az én új otthonom. Az úton nem beszélgettünk elvégre nem is volt rá szükség. Amúgy egyébként egyikünk sem túl bő beszédes de ezzel nem volt baj most amúgy sem tudtam volna beszélgetni. Seattleből alig egy óra volt az út Forksba. Mikor a házhoz értünk észrevettem egy öreg Chevyt de nem igazán foglalkoztam vele. Mivel nem volt túl sok cuccom így elég volt egy fordulni, hogy minden holmim a szobámba kerüljön. A szoba gyerek korom óta nem sokat változott mivel még a hintaszék is ott volt amiben még anyu altatott el amikor még apuval volt. Csupán annyit változott a szoba, hogy Charlie a kiságyat egy kisebb francia ágyra cserélte. Amikor a hintaszékre tévedt a tekintetem könnyek gyűltek a szemembe. De nem akartam sírni legalábbis még nem. Mielőtt elkezdtem volna kipakolni a dolgaimat Charlie jelent meg nálam és láttam, hogy keresi a szavakat ezért türelmesen vártam. Mikor úgy tűnt, hogy nagyjából össze szedte a gondolatait beszélni kezdett.

-Bells nagyon örülök, hogy itt vagy. Sajnálom ami történt és még jobban, hogy látnod kellet. Senkinek sem szabadna ilyesmit látni és legfőképpen elkövetni de már nem tehetünk semmi. Én csak azt szeretném ha megpróbálnál túllépni. Tudom, hogy nehéz dolgot kérek és, hogy nehéz de szeretném ha boldog lennél.- mondta Charlie és igazán meglepődtem ugyanis az ő szájából ritkán hall az ember ilyen szónoklatot. De nem tettem ezt szóvá mert tudtam, hogy ez neki is nehéz csak szeretné megkönnyíteni nekem. Ezért aztán válaszoltam neki.

-Apu én is örülök, hogy itt vagyok. Ez az egész nem a te hibád. És megteszek mindent ami tőlem telik.-mondtam de a végét egyáltalán nem hittem el. Tudtam, hogy nem fogok tudni tovább lépni főleg mivel tudom, hogy még vissza fog jönni. De úgy láttam, hogy Charliet ez legalább megnyugtatja mivel halványan elmosolyodott majd ismét beszélni kezdett.

-Ennek örülök kicsim. De lenne itt még valami. Remélem nem baj de már beírattalak a helyi iskolába. Tudom,hogy talán még várnom kellet volna de nem szeretném ha lemaradnál és egyedül lennél itthon. És az a kocsi odalent a tiéd. Remélem tetszik.-mondta

-Köszönöm apu ez kedves tőled. És tényleg nem kellene lemaradnom a suliban szóval nem baj. De ha nem haragszol akkor most inkább kipakolnék.-mondtam neki de amit az előbb mondtam abból is tudtam, hogy a fele nem igaz. Mivel a kocsi tényleg tetszett de igazából nem akartam suliba menni de nem akartam megbántani aput sem. Láthatóan ez sikerült mert elmosolyodott.

-Rendben kicsim. Akkor én most megyek. Reggel találkozunk. Jó éjt.-miután és is elköszöntem tőle kiment, hogy ki tudjak pakolni. Miután ez megvolt elmentem lezuhanyozni majd az ágyamban feküdve sírni kezdtem. Sirattam a régi életemet az újat anyuékat aput mert féltem, hogy talán őt is elveszítem. Nem gondoltam arra, hogy itt új életet kezdhetnék. Nem hittem benne. Csupán annyit kívántam, hogy akkor bár én is meghaltam volna. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

4.fejezet/2.rész

Edward szemszöge:

-Edward gyere már le ideje indulni ha nem akarunk elkésni!-mondta a mindig vidám és csacsogó húgom Alice. Néha eléggé bosszantó tud lenni de azért szeretem. Miután Alice sikeresen kirángatott a gondolatim közül fogtam magam majd elindultam lefelé. Odalent már az egész családom ott volt. Mi öten "gyerekek" a suliba készülünk ugyanis a látszatot azért mégiscsak tartanunk kell. Esme is itt volt mert ő az árvaházba készül. Mindig szeret segíteni a rászorultakon vagy olyanon aki bajban van. Carlisle pedig a kórházba készül mivel hatalmas önuralommal rendelkezik ezért képes azt csinálni amit szeret. Ekkor mire végre leértem máris megszólalt az én melák bátyám Emmett.

-Na mi az Edy csak nem egy csajon gondolkodtál?-kérdezte az ő idétlen módján mire Rosalie tarkón csapta mire hálásan mosolyogtam rá.

-Na cica ezt most mért kaptam?- kezdett el nyavalyogni mint egy 5éves, de Rosalie csak ránézett azzal a te tudott mért kaptad Emmett Cullen nézéssel mire már meg sem mukkant. Ekkor Esme mosolyogva megszólalt.

-Na de gyerekek fejezzétek be mert a végén még elkéstek.- mondta mosolyogva mire mindannyian csak rámosolyogtunk. Majd mindannyian a garázs felé indultunk Carlisle-est kivéve. Mikor ezt észrevettem visszafordultam és megszólítottam.

-Carlisle minden rendben?-kérdeztem tőle mire mintha kábulatból ébredt volna felénk fordult majd megrázta a fejét, ránk mosolygott majd elindult utánunk.

-Szívem minden rendben?-kérdezte tőle fogadott anyám mire ő csak bólintott majd ment kifelé. Ezt nem tudtuk mire vélni és Esme gondolatban még meg is kérdezte, hogy esetleg nem tudom-e, hogy mi történt mert senki nem érti mi történt de én csak a fejemet ráztam mert fogalmam sem volt róla , hogy mi történt. De Carlisle mostanában kissé furcsán viselkedik ami mindenkinek feltűnt de nem tettük szóvá mert úgy gondoltuk ha baj lenne akkor azt elmondaná nekünk. De mostanában egyre gyakrabban gondolkodik el és ezért aggódunk érte. Még egy pillanatig ott álltunk a nappaliban de aztán mi is kimentünk a garázsba. Én, Alice és Jasper a Volvommal míg Rosalie és Emmett a tűzpiros Bmw-vel indultunk suliba. Alig, hogy mi kihajtottunk jött utánunk Carlisle és Esme is. Nem telt bele sok időbe és már a suli parkolójában is voltunk. Még nem voltak itt túl sokan és akik voltak azok is még kint voltak ezért úgy döntöttünk, hogy még egy kicsit mi is kint maradunk. Beszélgetni kezdtünk amikor hirtelen egy igen gyors fekete motor tűnt fel a parkolóban ami az én Volvom mellé állt be. De ahogy észre vettem nem csak nekünk tűnt fel ez a motor hanem mindenkinek aki csak a parkolóban volt. Alig, hogy a motor megállt a gazdája már le is szállt róla aki az öltözékéből ítélve lány lehetett. Miután leszállt a motorról levette a bukósisakot . Eddig mindenki a motort tüntette ki a figyelmével de ahogy meglátták mindenki őt kezdte el nézni minket is beleértve. Aztán Emmett egyszer csak megszólalt.

-Héj Jasper jó moci mi? De látom neked nem csak a motor tetszik hanem a csaj is . De meg kell hagyni nem utolsó a csaj.- és ebben igazat kellet neki adnom. Ugyanis amikor a lány megfordult az jutott eszembe, hogy nála gyönyörűbb lányt még életemben nem láttam. Viszont Rosalie ezt a beszólását csak egy tarkón vágással jutalmazta. Majd Jasper egy perc után válaszolt.

-Igen Emmett tényleg nagyon jó motor. De a lány kicsit különös ugyanis nem érzem őt. Ha nem látnám, hogy itt van akkor nem tudnám.- mondta mire mi nem értettük ezt de a következő még inkább meglepett mindannyiunkat.

-Nem tudom észrevettétek-e de a vére sem vonz mintha nem lenne neki.-mondta amit egyikünk sem értett majd Alice is megszólalt.

-Én sem látom a jövőjét. Nem olyan mintha meghalt volna hanem mintha nem lenne.-mondta majd ekkor rájöttem, hogy én sem hallom a gondolatit amit meg is osztottam a többiekkel.

-Én sem hallom a gondolatait. Ez nagyon frusztráló.-mondtam mire mindannyian gondolkodni kezdtünk, hogy ennek mi oka lehet és annyira a gondolataink merültünk, hogy még azt sem vettük észre amikor ez az angyal oda lépett elénk egészen addig amíg meg nem szólított minket.