2.fejezet/1.rész

Edwarddal elindultunk biológiára. Nem igazán beszélgettünk de folyton magamon éreztem a pillantását. Aztán egy idő után ő szólalt meg.

-Mesélnél magadról?-kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében nekem ekkor kihagyott egy ütemet a szívem majd a háromszorosára gyorsult és ezek után a légzésem is ugyan ezt tette. Gondolom meghallotta ugyanis még jobban mosolygott. Én pedig nem értettem, hogy miért vált ki belőlem ilyen reakciót. Aztán rájöttem, hogy még mindig arra vár, hogy válaszoljak.

-Persze. Nos 17 éves vagyok szeptember 13.- án születtem. Eddig Londonban laktam de előtte máshol is. A szüleim igen fontos emberek vagyis voltak mert nem rég meghaltak.- itt hirtelen fájdalom hasított a mellkasomba mert még most is fáj az elvesztésük és azt sem tudom miért barátkozok éppen vámpírokkal elvégre is gyűlölnöm kellene őket de nem megy mert kedvelem őket talán Carlies miatt de már előtte sem voltam képes gyűlölni őket legfeljebb a legelején. Egyszerűen képtelen vagyok gyűlölni őket nem tudom miért.

-Bella ne haragudj ha fáj akkor nem kell beszélned róla. De jól vagy?-kérdezte kedvesen mégis aggódva. Egyszerűen nem értem miért ilyen kedves velem. Talán egyszerűbb lenne ha nem lenne ilyen kedves. Igaz, hogy megszoktam, hogy mindenki így viselkedik velem de csak ezért mert az vagyok vagyis voltam aki voltam. De most alig ismer mégis ilyen kedves velem. Pedig ha tudná mi vagyok akkor már nem lenne velem ilyen kedves. De nem mondom meg neki.

-Igen jól vagyok. Ne aggódj nem a te hibád nem tudhattad de mondom tovább. Nos miután a szüleim meghaltak nagyon szomorú voltam de aztán rájöttem, hogy nem kesereghetek tovább így a saját lábamra álltam és elköltöztem. Azóta egyedül élek.-fejeztem be ezzel a történetet elvégre is részben így történt. Edward néhány percig csöndben maradt azután mást kérdezett.

-És mond csak van barátod?-kérdezte és mintha egy kis reményt vettem hallottam volna a hangjában de biztos csak beképzeltem oda nem tudom, hogy miért.

-Nem nincs és nem is volt! És neked van barátnőd? -kérdeztem tőle habár, hogy ne lenne pont neki.

-Nem nekem sincsen mert az itteni lányok inkább csak istenítenek. És folyton azt gondolják magukról, hogy mennyire tökéletesek és szépek.- mondta mire én egy kicsit meglepődtem hiszen ha nem a suliból akkor valahonnan máshonnan vagy a vámpírok közül is biztos van jó néhány. De ha neki nem kellenek akkor ez van. De az előbb azt mondta, hogy gondolják és a parkolóban is azt mondta, hogy nem hallja a gondolataimat. Akkor biztos gondolatolvasó. Gondolom már ő is rájött, hogy mit mondott de inkább annyiban hagyom. Aztán megérkeztünk a teremhez. A tanár még nem volt bent ezért kerestem egy üres helyett de már csak Edward mellett volt hely. Leültem oda és vártam a tanárt. Mikor megérkezett megkért, hogy mutatkozzak be aztán miután ez megvolt visszamentem a helyemre. Az óra elég gyorsan eltelt elvégre én már legalább 1000-szer tanultam ezt az anyagot így könnyen ment. Ugyanis a mai órán dolgozatot írtunk. Én mikor végeztem kivittem utána visszamentem a helyemre addigra Edward is befejezte és ő is kivitte. Kicsit furcsán nézett rám gondoltam még senki nem csinálta meg nála gyorsabban. De ezzel most nem foglalkoztam csak vártam, hogy kicsöngessenek. Miután kicsöngettek összeszedtem a cuccaimat és elindultam kifelé Edwarddal a nyomomban.