2. fejezet/2.rész

Odakint egy fiú állt az ablak előtt és várt valakit. Amikor arra mentem elindult felém majd megszólított.

-Szia az én nevem Mike Newton és szeretném megkérdezni, hogy esetleg nem vezethetnélek körbe?-kérdezte nyájas behízelgő hangon de nálam ez nem jön be.

-Szia én Bella vagyok. Nem köszönöm nem kell körbevezetned de azért köszönöm.-mondtam kedvesen és reméltem, hogy ezek után békén hagy így elindultam de ő ezek után jött utánam és tovább próbálkozott nálam.

-Értem. De akkor nincs kedved velem vagy a barátaimmal enni?-kérdezte nyálas hangon.Már tudtam mit fogok neki mondani de aztán meghallottam, hogy Edward mellettem halkan felmorog gondolom hallotta a gondolatait és ezek után már biztos voltam a válaszomban.

-Ne haragudj de már van kikkel ennem.-aztán ránéztem Edwardra aki féloldalasan elmosolyodott belőlem pedig ugyanazt a reakciót váltotta ki. Aztán tovább indultunk egy másik terem felé. Elkísért oda is de ott már Alice volt és vele mentem órára és ez így ment az ebédszünetig. Amikor eljött együtt mentem Alisszel és Edwarddal a menza felé. Mikor odaértünk egyből mindenki minket nézett. Én inkább lehajtottam a fejem és úgy követtem Alicet. Mikor odaértem az asztalhoz mindenki kedvesen köszönt nekem és én is nekik. Miután enni is leültünk melléjük. Ők nem igazán ettek csak piszkálták az ételt. Én sem ettem ugyanis a mi fajtánknak sincs szüksége semmilyen táplálékra a véren kivül. Csak nekünk nincs olyan gyakran szükségünk rá mint a vámpíroknak. A Cullenek is nagyot néztek amiatt, hogy én sem eszek de nem szóltak semmit. Így én a gondolataimba mélyedtem. Emmett Jaspernek mesélt vicceket. Rosalie csak a körmét piszkálta Alice pedig csak beszélt és beszélt Edward pedig engem nézett. Néha én is felé néztem de ilyenkor mindig gyorsan elfordultam. Aztán végül Alice elkezdett hozzám beszélni.

-Mond csak Bella az úgy jó lesz ha suli után elmegyünk hozzád utána pedig hozzánk és úgy megyünk vásárolni?-kérdezte Alice

-Persze nekem jó. Addig talán a fiúk is felkészülnek a vásárlásra.-mondtam és elmosolyodtam. A fiúk csak felnyögtek erre mire Alice felnevetett és még Rosalie is megeresztett egy halvány mosolyt. Aztán mikor becsöngettek ők elkísértek az órámra utána pedig ők is mentek a sajátjukra. Aztán órák után kimentem a parkolóba és ott vártam a többieket. Nem sokkal később meg is jöttek. Alice beszállt Edward mellé a kocsiba Jasper pedig Emettékkel ment. Én pedig felszálltam a motoramra és elindultunk hozzám. Néhány perc után meg is érkeztünk az én vezetési stílusommal. Edward pedig közvetlen a nyomomban volt. Leparkoltam majd kinyitottam az ajtót és beengedtem őket. Leültek a nappaliban ugyanis csak ott volt ülőhely. Aztán Alice fölállt és megszólalt.

-Megvan Tudom már, hogy milyen bútorok kellenek majd ide. Bella megengeded, hogy én válasszak neked ruhát?-kérdezte Alice kiskutya szemekkel. És én ennek nem tudtam ellenállni.

-Persze Alice ha akarod.- egyeztem bele. Ő erre a nyakamba ugrott majd felszaladt az emeletre. Én pedig leültem Edward mellé. Alice alig néhány perc múlva már jött is le a lépcsőn. A kezében egy fekete testhez álló csőfarmer és egy mélyen dekoltált kék blúz volt. Mikor megláttam ezt az összeállítást hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek vagy mondjak. Alice pedig csak mosolygott. De nekem arról sem volt fogalmam, hogy nekem honnan is vannak ilyen ruháim.

-Alice én ezt nem veszem fel. Ez a ruha egyáltalán nem én vagyok.-mondtam neki mire ő csak erösködőtt.

-Légyszi, légyszi, légyszi csak az én kedvemért!-kérte ezt is kiskutyaszemekkel én pedig ismét nem tudtam neki ellenállni és csak felálltam és megfogtam a ruhát és felmentem a szobámba és felvettem a ruhákat. Néhány perccel később már a lépcsőn haladtam lefelé. Mikor leértem Alice csak mosolygott Edwardnak meg szinte leesett az álla. Ugyanis mikor leértem végignézett rajtam és elég sokáig elidőzött egyes helyeken. Én ezt bóknak vettem de azért még elpirultam. Aztán néhány perc bámulás után rájött, hogy mit is csinál így gyorsan elfordította a testemről a szemét és a szemembe nézett én pedig azt hittem elolvadok. Aztán néhány perc után megszólalt bársonyos hangján.

-Nagyon csinos vagy!-mondta én pedig örültem ennek.

2.fejezet/1.rész

Edwarddal elindultunk biológiára. Nem igazán beszélgettünk de folyton magamon éreztem a pillantását. Aztán egy idő után ő szólalt meg.

-Mesélnél magadról?-kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében nekem ekkor kihagyott egy ütemet a szívem majd a háromszorosára gyorsult és ezek után a légzésem is ugyan ezt tette. Gondolom meghallotta ugyanis még jobban mosolygott. Én pedig nem értettem, hogy miért vált ki belőlem ilyen reakciót. Aztán rájöttem, hogy még mindig arra vár, hogy válaszoljak.

-Persze. Nos 17 éves vagyok szeptember 13.- án születtem. Eddig Londonban laktam de előtte máshol is. A szüleim igen fontos emberek vagyis voltak mert nem rég meghaltak.- itt hirtelen fájdalom hasított a mellkasomba mert még most is fáj az elvesztésük és azt sem tudom miért barátkozok éppen vámpírokkal elvégre is gyűlölnöm kellene őket de nem megy mert kedvelem őket talán Carlies miatt de már előtte sem voltam képes gyűlölni őket legfeljebb a legelején. Egyszerűen képtelen vagyok gyűlölni őket nem tudom miért.

-Bella ne haragudj ha fáj akkor nem kell beszélned róla. De jól vagy?-kérdezte kedvesen mégis aggódva. Egyszerűen nem értem miért ilyen kedves velem. Talán egyszerűbb lenne ha nem lenne ilyen kedves. Igaz, hogy megszoktam, hogy mindenki így viselkedik velem de csak ezért mert az vagyok vagyis voltam aki voltam. De most alig ismer mégis ilyen kedves velem. Pedig ha tudná mi vagyok akkor már nem lenne velem ilyen kedves. De nem mondom meg neki.

-Igen jól vagyok. Ne aggódj nem a te hibád nem tudhattad de mondom tovább. Nos miután a szüleim meghaltak nagyon szomorú voltam de aztán rájöttem, hogy nem kesereghetek tovább így a saját lábamra álltam és elköltöztem. Azóta egyedül élek.-fejeztem be ezzel a történetet elvégre is részben így történt. Edward néhány percig csöndben maradt azután mást kérdezett.

-És mond csak van barátod?-kérdezte és mintha egy kis reményt vettem hallottam volna a hangjában de biztos csak beképzeltem oda nem tudom, hogy miért.

-Nem nincs és nem is volt! És neked van barátnőd? -kérdeztem tőle habár, hogy ne lenne pont neki.

-Nem nekem sincsen mert az itteni lányok inkább csak istenítenek. És folyton azt gondolják magukról, hogy mennyire tökéletesek és szépek.- mondta mire én egy kicsit meglepődtem hiszen ha nem a suliból akkor valahonnan máshonnan vagy a vámpírok közül is biztos van jó néhány. De ha neki nem kellenek akkor ez van. De az előbb azt mondta, hogy gondolják és a parkolóban is azt mondta, hogy nem hallja a gondolataimat. Akkor biztos gondolatolvasó. Gondolom már ő is rájött, hogy mit mondott de inkább annyiban hagyom. Aztán megérkeztünk a teremhez. A tanár még nem volt bent ezért kerestem egy üres helyett de már csak Edward mellett volt hely. Leültem oda és vártam a tanárt. Mikor megérkezett megkért, hogy mutatkozzak be aztán miután ez megvolt visszamentem a helyemre. Az óra elég gyorsan eltelt elvégre én már legalább 1000-szer tanultam ezt az anyagot így könnyen ment. Ugyanis a mai órán dolgozatot írtunk. Én mikor végeztem kivittem utána visszamentem a helyemre addigra Edward is befejezte és ő is kivitte. Kicsit furcsán nézett rám gondoltam még senki nem csinálta meg nála gyorsabban. De ezzel most nem foglalkoztam csak vártam, hogy kicsöngessenek. Miután kicsöngettek összeszedtem a cuccaimat és elindultam kifelé Edwarddal a nyomomban.

1.fejezet/2.rész

-Igen, igen, igen, szívesen megyek veled úgyis el akartam menni én is valamikor vásásrolni. Jaj olyan jó lesz. Suli után elmegyünk hozzád, hogy megnézzük milyen bútorok kellenek neked! Mondta Alice ujjongva. Én pedig örültem, hogy boldog habár nem tudom miért és azt sem tudom, hogy miért állok szóba velük elvégre ők is csak vámpírok de érzem, hogy ők mások és ezt a szemük is bizonyítja ugyanis az aranybarna de azért nem bízok bennük. Aztán Alicről átnéztem Edwardra aki engem nézett. Nem tudom miért de talán azzal próbálkozott, hogy olvasson a fejemben. De nem sikerül neki. Aztán a többieket néztem meg. Rosalie is engem méregetett Emmett valamit magyarázott Jaspernek de ő közben Alicet próbálta lenyugtatni. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.-Rosalie te is velünk jöhetsz, sőt örülnék neki te már ránézésből többet értesz a divathoz mint én. Mondtam neki mire kicsit furcsán nézett rám de aztán halványan elmosolyodott majd megszólalt.-Szívesen elmegyek veletek én is. De akkor a fiúk is jönnek ugyanis rengeteget fogunk vásárolni és kell valaki viszi a csomagokat! Mondta Rosalie szinte már nevetve de én nem bírtam ki mikor a fiúk ezt meghallották felnyögtek én pedig felnevettem ezen.
-Mond csak Isabella nincs kedved velünk enni? Kérdezte Rosalie amire mindegyikük elképedt én pedig nem értettem azt a reakciót de aztán megszólaltam.
-De szívesen eszem veletek de az Isabellát nem szeretem jobban szeretem a Bellát. De szerintem már mennünk kéne ha nem akarunk elkésni. Ezek után elindultunk befelé. Útközben levettem a dzsekimet és mindenki megbámult minket. De nem foglalkoztam vele csak mentem arra amerre Alice vezetett. Nem sokkal később el is érkeztünk az irodához. Én bementem addig a többiek kint megvártak. Odabent megkaptam a könyveimet és az órarendem és egy lapot amit alá kell íratnom a tanárokkal. Aztán elindultam kifelé és akkor hirtelen valami beötlött. Azt mondták a család nevük Cullen! Akkor lehet, hogy ő is itt van. Mikor kiértem a többiek elindultak én viszont nem mozdultam. Aztán ezt Alice vette észre.
-Bella mi a baj? Talán hiányzik valami? Én erre csak a fejemet ráztam aztán megkérdeztem.
-Mondjátok titeket örökbe fogadtak? Kérdeztem meg.
-Igen miért? Kérdezte Alice.
-És, hogy hívják azokat akik örökbe fogadtak titeket? Kérdeztem meg habár már sejtettem.
-A nevelőanyánk neve Esme Cullen a nevelőapánké pedig... Kezdte Edward mondani aki most először szólalt meg mióta bemutatkoztam de én félbeszakítottam.
-Az ő neve pedig Carlies Cullen igaz? Kérdeztem meg.
-Igen de te ezt honnan tudod? Kérdezte Jasper. Erre viszont nem tudtam mit mondani ezért kitaláltam valamit.
-Hát még a szüleimtől hallottam róla, hogy nagyon segítőkész, kedves és nagyon rendes. A szüleim ezt mondták és azóta is nagyon szeretném megismerni őt. Ugye megengeditek, hogy találkozzak vele? Már nagyon rég szeretném megismerni! Mondtam és nagyon reméltem, hogy ez lehetséges ugyanis tényleg beszélni szerettem volna vele azóta is.
-Persze, hogy találkozhatsz majd vele de nincs otthon mert a kórházban dolgozik Seattleben. Én erre nagyon meglepődtem, hogy egy vámpír orvos de aztán eszembe jutott, hogy Carlislenak mindig is nagy önuralma volt. De ha ez így van akkor mindenképp beszélnem kell vele.
-Értem és köszönöm. Csak tudjátok a szüleim sosem dícsértek túlzottan soha senkit de Carlisle ő más volt a szüleim szinte már úgy beszéltek róla mint egy hősről és ezért szeretném annyira megismerni. Mondtam szinte már álmodozva és nem is hazudtam ugyanis a szüleim valóban annak tartották Carlislet és tisztelték. De nem szabad vele majd úgy beszélnem, hogy más is ott legyen és meghallja de lehet, hogy ez nem fog menni a családját tekintve. De ezzel ráérek később is foglalkozni ugyanis most órára kell mennünk. Ezért aztán elindultam a Cullenek felé akik kicsit furcsán néztek rám de aztán ők is jöttek utánam majd Alice megszólalt.
-Bella mi lesz az első órád, mert talán egyikünkkel leszel bent? Kérdezte Alice én pedig megnéztem.
-Biólogia lesz a 25-ös teremben. Mondtam aztán egyikük válaszolt.
-Nekem is az lesz! Mondta Edward kedvesen.

1.fejezet/1.rész

Ma megyek először suliba. Igaz, hogy ennyi idő alatt mindent megtanultam de a látszatott tartanom kell. Mivel reggel 7 óra van így indulok a suliba. Igaz, hogy kicsit korán van még de még a sulit is meg kell találnom habár ez nekem nem fog sokáig tartani ugyanis a gyengém a száguldozás. Gyorsan felvettem a csőgatyámat meg egy kék blúzt. Ahhoz felvettem egy fekete csizmát. A táskát a vállamra tettem habár még csak füzetek vannak benne ugyanis a könyveimet ma fogom megkapni. Alig 5 perc alatt kész lettem aztán felvettem a bőrdzekim meg a bukósisakom és elindultam a garázsba a motoromhoz ami szintén fekete. Miután elindultam alig negyed óra altt már meg is találtam a sulit. Befordultam a parkolóba ahol állt már néhány kocsi. De mindegyik elég régi volt. Aztán szemet szúrt két igen új autó is. Az egyik egy TŰZPIROS BMW a másik pedig egy EZÜST VOLVÓ volt. Nagyon szép is igen gyors kocsik voltak de akik mellettük álltak azok sem utolsók. Mivel a sulihoz közel akartam parkolni ezért beálltam az EZÜST VOLVÓ mellé. Mikor leszálltam a motorról még az a kevés ember is aki a parkolóban volt mindenki erre nézett de először csak a motort bámulták meg aztán amikor levettem a bukósisakot a fejemről azután már engem néztek. Mivel uralkodó családból származok ezért már megszoktam, hogy folyton engem néznek de azért néha még zavar. Aztán mielött még elindultam volna befele meghallottam egy eléggé medvére hasonlító hangot.
-Hé Jasper jó moci mi? De látom neked nem csak a motor tetszik hanem a csaj is. De meg kell hagyni tényleg nem utolsó a csaj. Mondta aztán elnevette magát. De hirtelen egy kéz csapódott a tarkójának erre egyből elhallgatot. Én hátranéztam de olyat láttam amire nem számítottam.
5 vámpír állt mögöttem és mind engem néztek. Először ezen meglepődtem de aztán a meglepődöttségem inkább dühbe ment át. Végül megszólalt az egyik akinek szőke haja volt.
-Igen Emmet tényleg nagyon jó motor. De a lány kicsit különös ugyanis nem érzem őt. Ha nem látnám, hogy itt van akkor nem is tudnám. Mondta a szöszi. Neki akkor ezek szerint van különleges képessége. De aztán ismét megszólalt amitől végleg tudom, hogy micsodák is.
-És nem tudom észrevettétek-e de a vére sem vonz mintha nem is lenne neki.Ez nagyon furcsa. mondta a mellette állóknak nagyon halkan de én így is meghallottam.
-Én sem látok semmit. Nem is látom a jövőjét. És ilyen még nem volt. De nem olyan mintha meghalt volna hanem mintha nem is lenne vagy ilyesmi. Mondta a kis koboldra hasonlító lány.
És nem tudom miért de nem akartam, hogy szomorú legyen mert úgy éreztem a nevetés biztos sokkal jobban állna neki. Gondoltam magamban. Aztán megszólalt a harmadik fiú is akinek bronzvörös haja volt ami nagyon jól állt neki.
-És sem hallom a gondolatait. És ez nagyon zavar. Nem tudom, hogy mitől van ez. Mondta Ő aztán elhallgatot. Én pedig olyat tettem akkor amit sosem képzeltem volna mivel elindultam feléjük. Eléggé elgondolkozhattak ugyanis nem hallották meg, hogy jövök. Ugyanis kicsit összerezzentek amikor megszólítottam őket.
-Sziasztok a nevem Isabella Marie Swan. Még új vagyok itt mert most költöztem ide Londonból. Szeretném megkérdezni, hogy nem tudnátok-e nekem segíteni? A tanulmányi irodát keresem. Mondtam kedvesen és megersztettem egy halvány mosolyt. Erre a kis kobold szerű lány elmosolyodott ami tényleg sokkal jobban állt neki aztán ő szólalt meg elöszőr.
-Szia az én nevem Alice Cullen ők pedig itt a testvéreim:Emmett Cullen, Rosalie Hale, Edward Cullen. Ő pedig itt a barátom Jasper Hale. És nagyon szívesen megmutatjuk neked az irodát és körbe is vezetünk ha szeretnéd. Mondta a kis kobold szerű lány vagyis Alice és mosolygott.
-Nagyon szívesen megköszönném s persze csak ha nem nagy gond akkor elfogadom. Mondtam aztán a kezemet nyújtottam Alicnek. Ő először nem csinált semmit de aztán odanyújtotta a kezét. Én megfogtam de a kezem nem húztam el amin ők csodálkoztak. Aztán eszembe jutott valami.
-Mond csak Alice nincs kedved eljönni velem vásárolni? Tudod mivel most költöztem ide nem ártana bútorokat beszerezni és más dolgokat is. Mondtam neki mosolyogva mire neki még nagyobb lett. És izgatottan válaszolt.

Prólogus

A nevem Isabella Marie Swan. Közel 540 éves vagyok ám a testem egy 17 éves lányé. Hogy ez, hogy lehetséges hát úgy, hogy én nem vagyok ember. Persze nem én vagyok az egyetlen ilyen lény.

Vagyis mostmár igen ugyanis az én fajtámat kiírtották a vámpírok. Ugyanis vámpírok is léteznek. A vámpíroknak van egy úgynevezett királyi családja a Volturi. A Volturinak 3 vezetője van. Aro, Caius és Marcus és ők hozzák a törvényeket. Valójában csak egyetlen törvény van. Emberek elött nem fedhetik fel magukat. Vagyis ez a legfőbb törvényük. Persze mivel én nem vagyok ember ezért tudok a létezésükröl és azt is tudom, hogy hogyan is néznek ki. Az emberek is megtudnák különböztetni öket ha tudnák, hogy mit kell keresni de mivel nem tudják így arról sem tudnak, hogy léteznek vámpírok. Az én kinézetem is különbözik az emberekétöl akárcsak a vámpíroké. Engem is gyönyörünek látnak habár én magamat sosem tartottam különlegesnek csak átlagosnak még ha a szüleim szerint nem is vagyok az. De nem minden vámpír tud a mi létezésünkröl igy ők is csak szépnek látnak minet vagyis szebbnek mint az embereket. A vámpírok közül vannak olyanok akiknek van különleges képessége. Valójában ilyen vámpírok élnek Olaszországban Volterrában is. Nem minden vámpír él ott de a legtöbb igen. De persze ezek a vámpírok emberi vérrel táplálkoznak. Nagyon ritka ha nem azzal mint pl. állati vérrel de van ilyen. Nekik aranybarna a szemük a többieknek vörös. Az én fajtámnak is van különleges képessége de ott mindenkinek de csak néhányunkra nem hat a vámpírok képessége. Vagyis valójában csak rám nem hatnak de ha akarom akkor másra sem. De ha akarom akkor tudják rajtam használni a képességüket. És a mi fajtánknak is van vagyis volt uralkodócsaládja. Én is a királyi családból származok pontosabban én vagyok a hercegnő. Nos ennyi rólunk. Én maradtam az egyetlen ebből a fajból. Én most éppen költözöm Londonból Forksba. Mindkettő nagyon esős ami nekem kedvez. Mivel vasárnap van így hétfőn már megyek is iskolába. Már érdekel, hogy milyenek itt az emberek.