4.fejezet/2.rész

Edward szemszöge:

-Edward gyere már le ideje indulni ha nem akarunk elkésni!-mondta a mindig vidám és csacsogó húgom Alice. Néha eléggé bosszantó tud lenni de azért szeretem. Miután Alice sikeresen kirángatott a gondolatim közül fogtam magam majd elindultam lefelé. Odalent már az egész családom ott volt. Mi öten "gyerekek" a suliba készülünk ugyanis a látszatot azért mégiscsak tartanunk kell. Esme is itt volt mert ő az árvaházba készül. Mindig szeret segíteni a rászorultakon vagy olyanon aki bajban van. Carlisle pedig a kórházba készül mivel hatalmas önuralommal rendelkezik ezért képes azt csinálni amit szeret. Ekkor mire végre leértem máris megszólalt az én melák bátyám Emmett.

-Na mi az Edy csak nem egy csajon gondolkodtál?-kérdezte az ő idétlen módján mire Rosalie tarkón csapta mire hálásan mosolyogtam rá.

-Na cica ezt most mért kaptam?- kezdett el nyavalyogni mint egy 5éves, de Rosalie csak ránézett azzal a te tudott mért kaptad Emmett Cullen nézéssel mire már meg sem mukkant. Ekkor Esme mosolyogva megszólalt.

-Na de gyerekek fejezzétek be mert a végén még elkéstek.- mondta mosolyogva mire mindannyian csak rámosolyogtunk. Majd mindannyian a garázs felé indultunk Carlisle-est kivéve. Mikor ezt észrevettem visszafordultam és megszólítottam.

-Carlisle minden rendben?-kérdeztem tőle mire mintha kábulatból ébredt volna felénk fordult majd megrázta a fejét, ránk mosolygott majd elindult utánunk.

-Szívem minden rendben?-kérdezte tőle fogadott anyám mire ő csak bólintott majd ment kifelé. Ezt nem tudtuk mire vélni és Esme gondolatban még meg is kérdezte, hogy esetleg nem tudom-e, hogy mi történt mert senki nem érti mi történt de én csak a fejemet ráztam mert fogalmam sem volt róla , hogy mi történt. De Carlisle mostanában kissé furcsán viselkedik ami mindenkinek feltűnt de nem tettük szóvá mert úgy gondoltuk ha baj lenne akkor azt elmondaná nekünk. De mostanában egyre gyakrabban gondolkodik el és ezért aggódunk érte. Még egy pillanatig ott álltunk a nappaliban de aztán mi is kimentünk a garázsba. Én, Alice és Jasper a Volvommal míg Rosalie és Emmett a tűzpiros Bmw-vel indultunk suliba. Alig, hogy mi kihajtottunk jött utánunk Carlisle és Esme is. Nem telt bele sok időbe és már a suli parkolójában is voltunk. Még nem voltak itt túl sokan és akik voltak azok is még kint voltak ezért úgy döntöttünk, hogy még egy kicsit mi is kint maradunk. Beszélgetni kezdtünk amikor hirtelen egy igen gyors fekete motor tűnt fel a parkolóban ami az én Volvom mellé állt be. De ahogy észre vettem nem csak nekünk tűnt fel ez a motor hanem mindenkinek aki csak a parkolóban volt. Alig, hogy a motor megállt a gazdája már le is szállt róla aki az öltözékéből ítélve lány lehetett. Miután leszállt a motorról levette a bukósisakot . Eddig mindenki a motort tüntette ki a figyelmével de ahogy meglátták mindenki őt kezdte el nézni minket is beleértve. Aztán Emmett egyszer csak megszólalt.

-Héj Jasper jó moci mi? De látom neked nem csak a motor tetszik hanem a csaj is . De meg kell hagyni nem utolsó a csaj.- és ebben igazat kellet neki adnom. Ugyanis amikor a lány megfordult az jutott eszembe, hogy nála gyönyörűbb lányt még életemben nem láttam. Viszont Rosalie ezt a beszólását csak egy tarkón vágással jutalmazta. Majd Jasper egy perc után válaszolt.

-Igen Emmett tényleg nagyon jó motor. De a lány kicsit különös ugyanis nem érzem őt. Ha nem látnám, hogy itt van akkor nem tudnám.- mondta mire mi nem értettük ezt de a következő még inkább meglepett mindannyiunkat.

-Nem tudom észrevettétek-e de a vére sem vonz mintha nem lenne neki.-mondta amit egyikünk sem értett majd Alice is megszólalt.

-Én sem látom a jövőjét. Nem olyan mintha meghalt volna hanem mintha nem lenne.-mondta majd ekkor rájöttem, hogy én sem hallom a gondolatit amit meg is osztottam a többiekkel.

-Én sem hallom a gondolatait. Ez nagyon frusztráló.-mondtam mire mindannyian gondolkodni kezdtünk, hogy ennek mi oka lehet és annyira a gondolataink merültünk, hogy még azt sem vettük észre amikor ez az angyal oda lépett elénk egészen addig amíg meg nem szólított minket.