3.fejezet/3.rész

-Gondolom emlékeztek arra amikor azt mondtam, hogy azért szeretnék találkozni Carlisles-szel, hogy megismerjem. -Mire ők csak bólintottak.

-Nos akkor nem mondtam el a teljes igazságot. Valóban találkozni akartam vele de nem azért, hogy megismerjem hanem azért, hogy beszélhessek vele ugyanis én már régóta ismerem őt. Még azelőtt ismertem meg őt mielőtt ti találkoztatok volna vele. Carlisle nagyon jóban volt a szüleimmel. Aztán megszülettem én. Nagyon jóban lettünk és én már második apámként tekintettem rá. Carlisle sokáig volt velünk de egy idő után rá kellett jönnünk, hogy Carlislenak jól jönne egy társ ugyanis mióta csak ismertem mindig egyedül volt. Így némi győzködés után de belement, hogy társat keressen magának vagy valakit, hogy ne legyen egyedül. De azt sosem hittem volna, hogy ekkora családja lesz habár örülök neki.-Mondtam Carlislenak majd rámosolyogtam aki visszamosolygott rám. Majd ő szólalt meg.

-Bella én is lányomként tekintettem rád és ez még most is így van. És így utólag megköszönném, hogy meg győztél arról, hogy keressek társat magamnak mert akkor sosem találkoztam volna Esmével és a gyerekekkel. Ezért örökké hálás leszek neked.-Mondta kedvesen majd megölelt amit én is szívesen viszonoztam. Majd amikor elengedtük egymást fölálltam és odamentem Esméhez. Mikor odaértem lehajoltam hozzá és megöleltem. Mindenki elképedve nézett minket kivéve Carlisle aki viszont boldogan mosolyogva. Esmét kicsit meglepte ez a reakcióm de azért ő is visszaölelt. Majd miután elengedtük egymást beszélni keztem hozzá.

-Esme nagyon köszönöm, hogy boldoggá teszed Carliest és tudom, hogy mindketten teljes szívetekből szeretitek egymást és, hogy bármit megtennétek a másikért. De én azért vagyok a leghálásabb, hogy itt vagy neki te és a többiek is és ezt nagyon köszönöm neked. Ha bármivel meghálálhatnám csak szólj!-Mondtam neki hálásan ugyanis tényleg az voltam. Erre Esme csak elmosolyodott és bólintott. Én ezek után visszaültem a a helyemre. Néhány percig csendben voltunk majd Carlisle szólalt meg először.

-Bella nagyon örülök, hogy látlak de szeretném tudni, hogy van- e oka a látogatásodnak. Ugyanis nem mintha nem örülnék neki, hogy itt vagy de a királyi család egyik tagja sem megy el nagyon sehová főleg nem kíséret nélkül.-Mondta őszintén. Hát igen Carlisle mindig is rátapintott a lényegre és ez úgy tűnik máig sem változott.

-Igen Carlisle tényleg van oka annak, hogy most itt vagyok és ígérem el is fogom mondani de azt hiszem előtte tartozunk némi magyarázattal a családodnak.-Mondtam mire ő csak bólintott.

-Nos mint mondtam a nevem Isabella Marie Swan. De mikor azt mondtam, hogy 17 éves vagyok az nem volt teljesen igaz. Valójában már sokkal idősebb vagyok nálatok Carliest kivéve.-Itt az említettre néztem aki elmosolyodott. Aztán a többiekre néztem akik hitetlen és egyben értetlen arcot vágtak mire én csak elmosolyodtam és folytattam tovább.

-Igen pontosan tudom, hogy vámpírok vagytok ahogy azt is, hogy nem ti vagytok az egyetlenek.-Mire ők eléggé elképedtek de folytattam.

-Ami azt illeti már az első perctől kezdve tudtam, hogy mik vagytok. És hát először gyűlöltelek titeket de valahogy tudtam, hogy ti jók vagytok és láttam a szemeteken is, hogy ti csak állatokkal táplálkoztok ennek köszönhetően hamar megkedveltelek titeket. Aztán amikor rájöttem, hogy Carlisle az aki nevel titeket tudtam, hogy most már biztos nem lehettek rosszak és, hogy ti mások vagytok mint a többi vámpír. De attól még kénytelen voltam hazudni nektek mert nem mondhattam el az igazat. De ez most megváltozott. Olyat mondok el amit még a vámpírok között sem sokan tudnak. De ha elmondom meg kell ígérnetek, hogy soha senkinek nem mondjátok el. Mert erről senkinek nem szabad tudnia. És ha már elmondtam akkor majd ti is megértitek mért nem mondhatjátok el senkinek sem. - Itt várakozóan rájuk néztem, hogy mit válaszolnak rá. Carlisle persze elsőként bólintott habár ő tudja a történet elejét de így biztosan nem mond senkinek semmit. Aztán a többiekre néztem. Először Esmére aki persze egyből bólintott is aztán utána tovább néztem. Először Alicet láttam meg aki persze szinte egyből majd utána Jasperre néztem aki szintén bólintott. Utánuk Emmetre néztem néztem aki szintén bólintott és mint a többiek ő is nagy érdeklődéssel várja már, hogy mit fogok mondani. Utána átnéztem Rosalira aki láttam rajta, hogy egy kicsit elgondolkodott de aztán ő is bólintott. Végül róla átnéztem Edwardra aki csak nézett engem végül ő is bólintott jelezve ezzel, hogy kezdhetem.